Húsvétkor hagyományosan kalács, tojás és sonka kerül az asztalra, amit aztán közösen fogyaszt el a család. A kalács a kenyérhez hasonlóan ősi áldozati étel, a bőséget és a jólétet jelenti, a tojás pedig az újjászületés szimbóluma, illetve a családi összetartozást is kifejezi. De ezek mellett miért pont sonkát eszünk ilyenkor?
A Húsvét igen kifejezően a nagyböjti időszak végét jelenti. Korábban a negyvennapos böjtöt rendkívül komolyan vették, a legszigorúbb napja pedig nagypéntek, Jézus kereszthalálának napja volt. A böjt nagyszombaton este ért véget, ekkor pedig kaláccsal, tojással, borral és persze sonkával ünnepeltek. A kalács a bőséget a tojás az újjászületést, a bor pedig Jézus vérét szimbolizálja. Sőt hagyományok szerint a családnak közösen kell elfogyasztania a húsvéti tojást, ha bármelyikük is eltévedne visszataláljanak egymáshoz.
Ám, miért pont húsvéti sonka és nem más húsféle kerül az asztalra? Ez pedig már csak azért is érdekes kérdés, hiszen Jézus zsidó volt, a zsidó hagyományok szerint pedig nem lehet sertéshúst enni, mert a disznó tisztátalan állat.
Hirdetés
Valójában a húsvéti sonkaevésnek nem igazán vallási, hanem praktikai oka van. A régi paraszti házaknál a téli disznóvágás után, tavaszra a legtartósabb húsféle, a sonka maradt a háznál. A disznóvágást hagyományosan azért tartották télen, mert a nagy mennyiségű húst, hűtőszekrények híján csak ilyenkor tudták viszonylag sokáig eltartani. A sonka pedig, amelyet pácolással és füstöléssel tartósítottak bírta a legtovább és mivel az egyik legjobb minőségű hús, ezért kiválóan megfelelt ünnepi ételnek is.
Hazánkban kevésbé, de Európa más országaiban jobban elterjedt, másik jellemző húsvéti húsétel a bárány, amely azonban már vallásos jelkép. Egyrészt a zsidó ünnepi étel hagyományosan a bárány volt, másrészt a bárány Jézust is szimbolizálja, aki áldozati bárányként halt meg a kereszten az emberiség megváltásáért.
