Ajánló Sport

Férj és feleség az Ultrabalaton futói között

Tavaly már sikerült. Szombaton ismét rajthoz áll Hanka és férje az Ultrabalatonon.
Tavaly már sikerült. Szombaton ismét rajthoz áll Hanka és férje az Ultrabalatonon.

220 km futva. Miért? Mi motiválja az Ultrabalaton résztvevőit? Hogyan lehet felkészülni egy ekkora távra? Mi történik a holtpontokon? Hogyan tovább? Milyen érzés befutni a célba? Evetovics-Balla Hajnalka egyéniben idén másodszorra teljesíti a távot. Szombaton ismét férjével együtt vágnak neki.

Hanka 18 éves kora óta fut, egyre nagyobb távokkal küzd meg. Blogjában élményszerűen számol be eredményeiről. Kisfia születése után még tudatosabbá vált. Idén már több mint 1700 kilométert futott. Fut amikor csak ideje engedi, kisebb-nagyobb távokat, rövidebb-hosszabb ideig, vagy épp 12 sőt 24 órán keresztül is. Holnapután a Balaton partján áll rajthoz, hogy megküzdjön önmagával, és a 220 kilométerrel.

Hogyan készülsz az Ultrabalatonra? Vettél-e már részt korábban? Mik a tapasztalataid?

Idén már negyedszerre veszek részt az Ultrabalatonon, 2011-ben párosban, 2013-ban csapatban, 2014-ben pedig egyéniben teljesítettem. Nagy kihívás számomra ez a verseny, főleg egyéni indulóként, hiszen az ultrafutásban bármi megtörténhet, senki nem mehet biztosra, főleg, hogy idén már 220 kilométert kell futni. Ez nagyon komoly táv, amihez tisztelettel kell odaállni amellett, hogy mindenképpen el kell hinnem magamról, hogy meg tudom csinálni. Sokat segít, hogy már van egy egyéni teljesítésem, így tudom, mi vár rám, bár pont ez az „ismerősség” jelenti a nehézséget is. Nem lesz könnyű, de nem is teljesíthetetlen a verseny, próbálok magabiztosan odaállni és végig a célra koncentrálva futni.

Férj és feleség. Jóban-rosszban, futóversenyen is együtt.

Hanka és Milán 2014-ben a célban.  Jóban-rosszban, ultrafutáson is együtt.

Az Ultrabalaton egyéni teljesítése 2014-ben és 2015-ben az egyik fő célom a futásban, ennek megfelelően épülnek fel az edzéseim. 2011 óta készülök Barát Gabriella segítségével (a férjemnek is ő az edzője), év elején együtt határozzuk meg az adott évi céljaimat, és ez alapján építjük fel az edzéseimet. Hetente 5-ször futok, hétköznapokon 4 rövidebb 10-25 kilométer között változó hosszúságú edzést teljesítek, hétvégén pedig egy 20-50 kilométer közti hosszú futással készülök. Átlagosan 80-110 kilométer között futok hetente attól függően, hogy éppen hol tartunk a felkészülésben. Számomra ez az a heti mennyiség, amit munka és család mellett be tudok illeszteni az életembe úgy, hogy megfelelően ki is tudjam pihenni magam, és elkerüljenek a sérülések. A futás mellett rendszeresen erősítek is, masszázsra is járok, és a mentális felkészülés is fontos, hiszen az ultrafutásban nem csak a testnek, hanem a fejnek is fontos szerepe van.

Idén hány kilométert futottál már?

Az edzésnaplóm szerint idén eddig 1701 kilométert gyűjtöttem (május 24-ei adat). Ebben az edzések és az idén futott versenyek is benne vannak, például a 12 órás országos bajnokság, ahol 112 kilométert futottam, és a 24 órás országos bajnokságon lefutott 188 kilométer is.

Mikor indult a futás iránti szerelem?

18 évesen „kattantam rá” a futásra, amikor abbahagytam a kézilabdát, de mindenképpen szerettem volna valamit mozogni. Ekkor még a mostani mennyiségekhez képest nagyon keveset futottam, és volt, hogy hetek, hónapok teltek el futás nélkül. 2007-ben, a diploma megszerzése után a futóversenyeket szervező BSI-nél kezdtem dolgozni, itt ragadott magával a futóversenyek varázsa, ekkortól kezdtem el rendszeresen futni. 2008-ban futottam az első félmaratonomat, 2010-ben pedig az első maratonomat. 2011-ben kóstoltam bele az ultrafutásba, ekkor futottam az első 12 órásomat Sárváron. Igazából csak szerettem volna kipróbálni, milyen érzés ilyen sokat futni, hogy aztán az ekkor már ultraversenyeken induló férjemet jobban tudjam segíteni a pálya mellől – de ebből az lett, hogy a pályán ragadtam.

Együtt futottuk az első Ultrabalatonunkat párosban, ezután estem teherbe a kisfiammal. A várandósság alatt nagyon hiányzott a futás, ekkor határoztam el, hogy ha majd újra futhatok, akkor sokkal komolyabban szeretném venni az edzéseket és a versenyeket is. Így is lett, „igazi” futónak 2012 májusától definiálnám magam, akkor kezdtem mindent újra a nulláról, nagyon tudatosan és koncentráltan. Ennek meg is lett az eredménye, mert minden távon sikerült javítani a korábbi egyéni csúcsaimon, és olyan ultratávokat – köztük az Ultrabalatont – sikerült teljesítenem, amikről korábban álmodni sem mertem volna.

Erről bővebben itt olvashatsz még.

Mennyi időbe telik a felkészülés szerinted egy teljesen amatőr számára, ha szeretné lefutni az Ultrabalatont?

Hirdetés

Ezt nagyban meghatározza az ember hozzáállása a futáshoz, hogy mennyi időt és energiát tud edzésre szánni, hogyan táplálkozik, hogyan tud regenerálódni, mennyire veszi komolyan, és mit képes feláldozni a céljaiért. Azt gondolom, hogy az Ultrabalatonra való felkészülésre nem elég hónapokat szánni, inkább éveket, mondjuk 1,5-2, vagy akár 3 évet is bele kell tenni. Az ultrafutók mind amatőrök, senki sem ebből él, munka, család mellett edzünk és versenyzünk, tehát nem csak a pályán, hanem az élet minden területén helyt kell állnunk. A legtöbb ultrásnak van edzője, aki segít a heti edzéseket, versenyeket összeállítani, meghatározni a regenerációhoz szükséges időt, és akár a táplálkozásban is segít. Az Ultrabalaton teljesítése nem lehetetlen cél, de nem is könnyű, szerintem a lényeg a fokozatosság és a tudatosság, hogy szépen felépítve az edzéseket és a versenyeket, a saját szintünkön képesek legyünk eljutni a 220 kilométerig.

Én az első teljesítésemre 2 évig készültem, 2012 májusában kezdtem el újra futni a szülés után, 2013-ban 6 és 12 órás versenyeken vettem részt, 2014 tavaszán pedig a 24 órás futásba is belekóstoltam az Ultrabalaton teljesítés miatt. Azt gondolom, hogy ezek a lépcsők mind kellenek ahhoz, hogy az ember kellően fel tudjon készülni egy 200 kilométer feletti futásra.

2014-es UB teljesítésem története

220 kilométer elképesztően nagy táv, hogyan osztod be az erőd? Hogyan küzdesz meg önmagaddal a holtpontokon?

Nagyon fontos az okos kezdés, hogy az elején, amikor még erős és energikus vagyok, ne fussak túlzottan gyorsan, hanem találjak egy kényelmes, de mégis „haladós” tempót, és ezt addig tartsam, ameddig csak tudom. Egy idő után úgyis elkezdek lassulni. Ha fáradok, emelkedő van, vagy éppen frissítek (eszem, iszom), akkor tempósan gyalogolok, ilyenkor a futáshoz használt izmaim pihennek, aztán újra elkezdek futni.

Előfordul, hogy elsírom magam, és az is, hogy hangosan beszélek, káromkodom – ezek segítenek kiereszteni a feszültséget, és helyre tesznek fejben.

Egy idő után a test elkezd tiltakozni a futás ellen, ilyenkor van szükség az erős fejre és a koncentrációra, hogy tudjam, miért indultam el, mi a célom, miért edzettem annyit. Nekem nagyon sokat segít a zenehallgatás, segít a koncentrációban, és sokszor a futástól való elvonatkoztatásban is – van, hogy teljesen kikapcsolom az agyam, elfelejtem, hogy futok, és azt képzelem, hogy valahol máshol, pl. koncerten vagyok, ez feltölt és megújít.

Ultrabalaton - egyéni indulók

“Ha 220 kilométert le tudok futni, akkor szinte bármilyen problémát meg tudok majd oldani az életemben. “

A nehezebb időszakokban sokszor gondolok a családomra, főleg a kisfiamra, ez is erőt ad, hiszen az edzésekkel tőle veszem el az időt, neki szeretnék példát mutatni, és szeretném, ha büszke lenne rám. Előfordul, hogy elsírom magam, és az is, hogy hangosan beszélek, káromkodom – ezek segítenek kiereszteni a feszültséget, és helyre tesznek fejben. Tudnak segíteni a kísérők is, akik egy-egy versenyen ott vannak segítőként, egy-egy jó szóval, azzal, hogy meghallgatják, éppen mi bajom van, aztán tovább irányítanak, vagy a kezembe adnak egy pohár vizet, ha éppen arra van szükségem.

Az ultrafutás egy nagy utazás, az élet leképezése, boldog és könnyű szakaszokkal, problémákkal, amiket meg kell oldani, nehézségekkel. Egy ultraverseny alatt nagyon sokat tanul az ember saját magáról, az életéről, testben és lélekben is nagyon meg tud erősíteni, amit aztán utána az életben is lehet kamatoztatni. Azt szoktam magamnak mondani, hogy ha 220 kilométert le tudok futni, akkor szinte bármilyen problémát meg tudok majd oldani az életemben.

Férjeddel együtt vágtok neki a távnak, együtt tartjátok a tempót, vagy ki-ki a maga ütemében fut?

A tervek szerint mindketten magunkra figyelve futunk, a saját tempónkban, de ha úgy alakul, hogy menet közben „egymásra találunk”, akkor lehet, hogy majd együtt futunk. 2014-ben az UB-n az első 120 kilométert külön tettük meg, aztán ott összetalálkoztunk, és onnantól egészen a célig együtt mentünk – különleges megkoronázása volt a versenynek az, hogy kéz a kézben futottunk be a célba.

És végül miért? Miért olyan fontos számodra a futás?

A futásban megtaláltam önmagam. Feszegethetem a saját határaimat, kereshetem, mire vagyok képes, meddig tudok még fejlődni, javulni, gyorsulni. Remek önismeret, mert itt csak magamra számíthatok, csak azt tudom kivenni belőle, amit én magam beleteszek. Ha futok, erős és szabad vagyok, és úgy érzem, hogy bármire képes vagyok.
A futásaimról egyébként rendszeresen írok a http://haancheefut.blog.hu oldalon.

Mit szól hozzá?

hozzászólás